Cyril Vasil’ érsek látogatása a mai Vecsernyén

Értesítjük a kedves testvéreket, hogy a jelenleg Nyíregyházán folyó Keleti Papnevelő Intézetek Konferenciáján hazánkban tartózkodó Cyril Vasil’ érsek, a Keleti Egyházak Kongregációjának titkára  ma Debrecenben tesz látogatást, melynek végén Kocsis Fülöp érsek metropolita atya társaságában a Szent Liturgia utáni vecsernye vendége lesz.

Várunk szeretettel mindenkit.

Bemutatták egyházközségünk új káplánját. A szertartáson Manel Nin athéni püspök is részt vett

A Pécsről érkezett Troszt Máté újszentelt áldozópapot nevezte ki egyházközségünk új káplánjának Kocsis Fülöp érsek metropolita atya. Az Attila téri főszékesegyházunkban  július 7-én 10 órakor kezdődő szent liturgián mutatták be a híveknek.

Az esemény jelentőségét emelte a hivatalos úton Magyarországon tartózkodó Manel Nin püspök, Görögország görögkatolikus apostoli exarchájának résztvétele. A görög és magyar nyelven végzett szertartás nagy ajándék volt a közösség számára. Manel Nin Katalániából származik. Korai tanulmányainak befejezése után a Monserrati kolostor noviciátusaként kezdte meg egyetemi tanulmányait, doktorátusát Rómában szerezte meg. Itt szakterületeihez tartozó intézményekben tanított, többek között a papnevelő intézet spirituálisa volt, ahol számos magyar növendék lelki életét irányította- innen kötődése hazánkhoz. „Magyarországra szinte hazajövök”-hangoztatta a vasárnapi liturgián.

Szeretettel üdvözöljük közösségünk új káplánját, imádkozzunk érte!

 

.

 

Hirdetéseink: 2019. június 30. vasárnap

1.     A mai napon a Szent Liturgiák perselyadományait az un. Péter fillérek gyűjtésre fogjuk továbbítani a Főegyházmegyei Hivatal felé. Ennek megfelelően köszönjük meg a kedves testvérek jószívű felajánlásait.

 

2.     Szeretettel értesítjük a kedves testvéreket, hogy egyházközségünk káplánját, Zuró József, Jozsó atyát július 1-jével Kocsis Fülöp érsek metropolita atya Budapest-Kispesti parókussá nevezte ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy parókiánkon az ő szolgálata véget ér.

Búcsú miséjét július 14-én vasárnap, a 8.30-kor kezdődő Szent Liturgiában fogja tartani, amelyre szeretettel várunk mindenkit közös hálaadásra!

 

3.     Örömmel értesítjük a kedves testvéreket, hogy Troszt Máté újszentelt áldozópapot nevezte ki egyházközségünk új káplánjának Kocsis Fülöp érsek metropolita atya.

Első Szent Liturgiáját július 7-én, vasárnap, a 10 órakor kezdődő Szent Liturgiában fogja tartani.Szeretettel várunk mindenkit, s imádkozzunk egyházközségünk új papjáért!

HIRDETÉSEINK

Hirdetéseink: 2019. június 23. vasárnap

 

  1. Hétfőn, június 24-én Keresztelő Szent János születésének ünnepe lesz. A szertartásokat a hétköznapi ünnepi rend szerint végezzük. Szent Liturgia lesz 6.30, 8.30, 10 és 17.30-kor. Utrenye 7.30-kor lesz, az esti Liturgia után vecsernyét végzünk.
  2. Szombaton, június 29-én Péter és Pál főapostolok ünnepe lesz. A szertartásokat a hétköznapi ünnepi rend szerint végezzük. Szent Liturgia lesz 6.30, 8.30, 10 és 17.30-kor. Az esti Liturgia után vecsernyét végzünk.
  3. Az ünnep előestéjén, július 28-án, pénteken, az esti Szent Liturgia után virrasztás lesz a templomunkban, amelyben a vecsernye, lítia és utrenye szertartását fogjuk elvégezni. Várunk mindenkit a közös imádságra.
  4. Csütörtökön, július 27-én Jézus ima találkozó lesz templomunkban a vecsernyével kezdődően, amelyet Fülöp érsek metropolita atya fog vezetni.
  5. Mához egy hétre a Szent Liturgiák perselyadományait az un. Péter fillérek gyűjtésre fogjuk továbbítani a Főegyházmegyei Hivatal felé. Ennek megfelelően kérjük majd a kedves testvérek jószívű felajánlásait.

Közösségi házunk hamarosan épül!

Ha módjában áll támogatni az épülő Közösségi házunkat, az alábbi számlaszámon megteheti,

Debreceni Görögkatolikus Egyházközség

11100609-19852386-36000001

vagy személyesen az Egyházközség irodájában:

4024 Debrecen, Vígkedvű Mihály utca 2. sz.

Köszönjük felajánlását!

Elsőáldozás – 2019.05.05.

Engedjétek hozzám a gyermekeket… mert ilyeneké az Isten országa”  (Mk. 10,14)

                                                                

 

Május 5-én, Anyák napján, a Kenethozó Asszonyok Vasárnapján Egyházunk 67 gyermeke számára érkezett el az elsőáldozás napja.

A 10 órakor kezdődő püspöki liturgia keretén belül Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya felnőtteket és  gyermekeket egyaránt megszólító beszéde után részesítette gyermekeinket  szent  eukharisztia kegyelmében.

Az utódok keresztény életre való felkészítéséért, s a szertartás lebonyolításának megszervezéséért köszönet illeti  Zuró József atya, és Kapin István parókus atya több hónapos, felelősségteljes munkáját.

Óriási öröm számunkra, hogy ilyen nagyszámú elsőáldozó csoport élhette át az oltári szentséggel való találkozás misztériumát.

Kívánjuk, hogy igazi követői legyenek a Tanító Jézusnak, s azt az ígéretet, melyet keresztelkedésükkor Keresztszüleik tettek meg nevükben, be tudják váltani.

Ne feledjük, hogy ezzel az állomással nekünk, szülőknek nem ért véget gyermekeink katolikus módon való nevelése.

 „Ezeket a parancsokat, amelyeket megszabok neked, őrizd meg szívedben és vésd gyermekeidnek is az eszébe. Beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz és amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz.” (Deut. 6,5-7)

 

Fülöp Metropolita atya szentbeszéde az elsőáldozási liturgián.

 

Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!

Valóban föltámadt, és az asszonyok már nem találták ott a testét. Hiába vitték magukkal a fűszereket, már nem volt mit bebalzsamozni. Pedig ez lett volna Jézus iránti szeretetük utolsó nagy jele: ahogy asszonyi gondoskodással körülvették őt életében, úgy szerettek volna róla utoljára gondoskodni, bebalzsamozni halott testét. Igen, ilyenek az asszonyok, ilyenek az édesanyák, ők mindenre gondolnak.

Különös egybeesés ez ma, hogy épp a kenethozó asszonyok vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat is, azokat a gondos asszonyokat, akik magukról megfeledkezve mindent megtesznek gyermekeikért, szeretteik minden szükségéről gondoskodnak. Milyen érdekes, hogy mi, férfiak nem tudunk ilyenek lenni. Persze, vannak nagyon gondos édesapák is, akik szintén tudják, hogy mit kell betenni az iskolatáskába, minek kell bekerülnie az uzsonnás szatyorba akár iskolába, akár kirándulásra indulnak a gyermekek, de lássuk be ez a ritkább, s erről legtöbbször a drága édesanyák gondoskodnak asszonyi szeretetükkel. Legyenek áldottak ezért!

Hasonló, gondoskodó szeretet vezette ezeket az asszonyokat is, akik Jézus sírjához mentek. Mindenre gondoltak, már előre megvették a fűszereket és jó korán, amikor csak lehetett, mentek a sírhoz, hogy elvégezzék az utolsó szükséges műveleteket. Mindenre gondoltak, kivéve egyet. Egyetlen dologról megfeledkeztek. Arra nem jutott eszükbe, hogy hogyan fognak bejutni a sírba. Már amikor a sírkert felé tartottak, akkor jutott csak kezdtek el ezen töprengeni: Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ? Talán azért is kerülte el a figyelmüket ez a fontos részlet, mert ez inkább férfimunka lett volna. Ők mindenre gondoltak, ami az ő feladatuk, de a kő elhengerítése eszükbe sem jutott. Arra a férfiaknak kellett volna gondolniuk. Csak hát, a férfiak nem voltak sehol. Elbújtak, félelmükben bezárkóztak, őrájuk most nem lehetett számítani. Hát akkor kire? Ki fogja elhengeríteni a hatalmas követ?

S lám, az Úr gondoskodik. E drága asszonyok gondoskodását megjutalmazta az Úr. Nem volt baj, hogy erről az egy fontos mozzanatról megfeledkeztek, ebben kisegítette őket. S mint tudjuk, nem is csak ebben. Nem csupán azért küldött oda egy angyalt, hogy segítsen elhengeríteni a követ. Ott az asszonyok sokkal, de sokkal többet találtak. Nem csak az elhengerített követ, hanem mögötte az üres sírt! Erre igazán nem számítottak. Az Úr minden elképzelésüket felülmúló módon jutalmazta meg őket. Az asszonyok ugyan megtettek minden tőlük telhetőt, de ennek eredményeképpen sokkal nagyobb dolog történt: nem volt, akit bebalzsamozzanak, a holtest eltűnt, Krisztus föltámadt. S így ők lehettek az egész világ számára a föltámadás első hírnökei, igazi apostolok, az Isten küldöttei, akik a világ legnagyobb örömét kiálthatták bele a világba: Föltámadt Krisztus!

Kedves Testvérek!

Ezen a napon, kenethozó asszonyok vasárnapján egy másik történetet is hallhatunk a Szent Liturgián, amelyre szintén érdemes odafigyelnünk. A kántor fölolvasta az Apostolok Cselekedetiből azt a részt, amikor az apostolok munkatársakat választanak maguknak. Ez Jézus föltámadása után néhány ével történhetett, amikor már igen sokan lettek kereszténnyé, annyira, hogy a tizenkét apostol nem győzte ellátni őket. (Tudjuk, hogy Júdás helyére Mátyást választották, tehát újra tizenketten voltak.) Arra az elhatározásra jutottak, hogy kiválasztanak arra alkalmas, jó hírben álló, imádságos és bölcs férfiakat, hogy segítsenek nekik. Így ők az imádságnak és az Ige szolgálatának szentelik magukat, ezek a bölcs, imádságos emberek pedig a híveket látják el az asztalközösségben. Ezek lettek az első diakónusok.

Kicsit olyan ez, mint itt a mi templomunkban. Ha körülnézek, azt látom, hogy alig férünk be ebbe a hatalmas templomba. Már olyan sokan vagyunk, hogy az atyák nem is győzik ellátni a feladataikat, ezért mi is választottunk arra alkalmas bölcs, imádságos férfiakat, és fölszenteltük őket a diakónusi szolgálatra. Az itt szolgáló atyák az apostolok utódai, ők felelősek elsősorban a tanításért és imádságért, a diakónus atyák, pedig segítik őket az asztal szolgálatában.

Persze, valaki megkérdezheti, miféle asztal szolgálatában, hiszen itt a templomban nincs is asztal? Meg a templomban nem is szoktunk enni! Így van ez, nem szoktunk enni a templomban? Nem egészen! Mert valóban nem illik enni a templomban, sem kekszet, sem ropit, sem semmi effélét, mégis valamit szoktunk itt enni és inni. Mi az? Mi lehet az? Hallom, valaki már mondja az ünnepélyes áldozásra készülők közül. Bizony, itt is van, amit megehetünk, amivel táplálkozhatunk: az Eucharisztia. Mi is az Eucharisztia? Krisztus Teste és Vére, amelyet magunkhoz vehetünk. Ezt kapjuk itt, az isteni lakomán, valójában ezért jövünk ide a templomba, hogy ebből a mennyei táplálékból részesülhessünk. Itt is van asztal, az oltárasztal, amelyre kenyeret és bort viszünk föl. S itt is történik valami hatalmas csoda, pontosan olyan nagy, mint ami az üres sírnál történt, amikor Krisztus föltámadt. Ahogy az asszonyok teljesen meglepődtek, mert sokkal többet kaptak, mint amit valaha is reméltek, úgy ér bennünket is ez az elképesztő isteni ajándék: az Isten Testét és Vérét kapjuk.

Mi is úgy vagyunk, mint a kenethozó asszonyok, nekünk is meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt. Úgy sejtem, hogy a ma szentáldozásban részesülők mind nagyon fölkészültek erre a napra, erre a csodálatos pillanatra. Megtanultak mindent, ami kell, lassan egy éve már minden vasárnap eljöttek a templomba, most, az utolsó napokban szépen meggyóntak, letettek minden terhet, minden bűnt, hogy semmi ne akadályozza őket e szent Titok vételében. S gondolom, a szüleik, keresztszüleik is ugyanezt tették. Legalábbis nagyon fontos, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk az Úrral való találkozásért. Kövessük az ő szavát, igyekezzünk az Evangélium szerint élni, egymást türelemmel szeretni, s egyáltalán mindent megtenni, amit az Isten elvár tőlünk. Mi ezt tudjuk adni. Ám tudnunk kell, mindez kevés. Nem gondolhatjuk, hogy ha mindent gondosan megteszünk, akkor megérdemeljük ezt az isteni ajándékot. Mi csak földi dolgokat tudunk hozni, mi csak kenyeret és bort tudunk az oltárra tenni, de abból még nem lesz isteni táplálék. Ez az Isten hatalmas, ingyenes ajándéka. Minden elképzelést fölülmúl. Sokkal többet kapunk ebben, mint amit valaha is remélhetünk. Fontos tudnunk, hogy bár jól fölkészültünk erre a mai napra, mindent megtanultunk, ami kell, de itt még óriási titkok rejlenek! Még ezeknél sokkal de sokkal többet fogunk megtanulni, megérteni, fölfogni, befogadni. Az Isten minden tettünket fölülmúlja. Ő így szeret minket, végtelen isteni szeretettel. Azt várja tőlünk, hogy mi is beletegyünk mindent, ami tőlünk telik ebbe a találkozásba, és ő is beletesz mindent, ami őtőle telik ebbe a találkozásba: maradéktalanul beleteszi végtelen önmagát. Ez az Eucharisztia.

Ahogyan a kenethozó asszonyok halott-balzsamozás helyett a föltámadás hírnökei lettek, úgy kell nekünk is átváltozunk, átalakulnunk, és hétköznapi emberekből a föltámadás hírnökeivé, az Eucharisztia terjesztőivé válnunk. Mától kezdve átalakul az életünk. Krisztus hozzánk költözik, s most már életünk állandó részévé válik. Ez az isteni táplálék legyen a mindennapi kenyerünk, amelyet a mi Atyánktól kérünk. Ez tehát nem csak egyetlen ünnepi napra szól, hanem mostantól fogva egész életünkre. Amen.

https://hd.gorogkatolikus.hu/Csaknem-hetven-gyermek-reszesult-az-Eucharisztiaban-kenethozo-asszonyok-vasarnapjan-Debrecenben–2019-majus-07

Képek forrása: Hajdúdorogi Főegyházmegye