A legszentebb Istenszülő örömhírvétele

10 órakor kezdődik ma a Főszékesegyházban az ünnepi Szent Liturgia, amit élőben követhetnek a Főegyházmegye honlapjáról!

Március 25: a legszentebb Istenszülő örömhírvétele

Eredetileg az Örömhírvételről az egyház a karácsonyra, illetve Úrjelenésre készülve emlékezett meg. Szent Ágoston viszont már a IV-V. század fordulóján figyelmeztet arra, hogy március 25-ét már régóta az Úr fogantatása és halála napjának tekintik. Egy ősi egyházi hagyomány szerint az Úr Jézus kereken harminc évig volt a földön, s ugyanazon a napon fogantatott, mint amikor teremtette az embert és meghalt. Persze március 25. inkább csak egy idealizált dátum volt, amely majdnem megfelelt a tavaszi napéjegyenlőségnek. Az ünnep alapjául szolgáló eseményt Szent Lukács evangéliumából olvashatjuk, az első fejezet közepén (1,26-38). Amikor Gábriel arkangyal azzal a köszöntéssel érkezett, hogy „íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak hívsz”, ezzel Izaiás prófétának az Acház királyhoz intézett jövendölésére is hivatkozik: „Az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogant, fiút fog szülni, s nevét Immanuelnek hívja (Velünk az Isten)” (Iz.7,14). Az ősi jámbor hagyomány szerint, amikor a főangyal fölkereste az Istenszülőt, Mária éppen ezt a jövendölést olvasgatta. Az ünnep titka az, hogy a názáreti Szűz annak a Messiás királynak szülőanyja lesz, aki kézbe veszi az emberiség sorsának irányítását. S a Szűz válasza után férfi közreműködése nélkül világra jön az Isten.