Idén abban a kivételes szerencsében volt részünk, hogy augusztus 6-a vasárnapra esett, így egybenünnepelhettük az Úrszínváltozás ünnepét, és szentelhettük meg az új gyümölcsöket.
A föld első termésének, mint „zsenge hálaáldozatbak” a bemutatása a vallásos ember egyik legrégibbösztönös megnyilvánulása volt már a természeti vallásosságban, de az Ószövetségben is, ahol arra is emlékeztett Izrael fiait, hogy bár már megszűnt Isten napról-napra való atyai gondoskodása, amikor is mannát hullatott az égből 40 évig a sivatagban, de ugyanúgy az ő ajándéka az Ígéret Földjének termése, ami egy egész esztendeig elegendő az Úr választott népe számára. Amikor a gyümölcsöket megáldjuk, az bennünket is arra emlékeztet, hogy nem csak életünk, hanem annak a napi fenntartásához szükséges összes javak Isten ajándékai, amiért illő hálát adni, és áldozatot hozni a Teremtőnek.
A megáldott gyümölcsöket, hagyományteremtő céllal igazán jó hangulatban fogyasztottuk el két
részletben az egyházközségünk közösségi házában.




