Kiengesztelődés napja lesz székesegyházunkban

Egyházunk a Karácsonyt megelőző böjti időszakot a bűnbánati kiengesztelődés idejeként is megélte, hogy minden hívő megtisztulva ünnepelhesse az Úr születését.

Főszékesegyházunk  – ezt a hagyományt követve – november 23-án a kiengesztelődés központi helyévé szeretne válni, ahol sor kerülhet egyéni lelkibeszélgetésre és szentgyónásra.

Örömmel vesszük, ha élnek ezzel a lehetőséggel!

A találkozás reményében:

Az egyházközség papjai

Vasárnap Dr. Balogh Győző lesz a vendégünk

Balogh Győző atya, – aki jelenleg ősi egyházközségünkben, Rakacán teljesít szolgálatot, – most vasárnap, november 24-én, a déli Liturgián lesz főcelebráns és szónok, majd a szertartás után előadást fog tartani szakterületéről. A Szent Liturgia ekténiái és a Miatyánk cigány nyelven lesznek énekelve.

Győző atya az Egyház cigányok körében végzett missziójáról írta doktori dolgozatát, amelynek előkészítéséhez Rómában folytatott kutatásokat a Pápai Urbaniana Egyetemen, ahol missziológiát tanult, ott pasztorálteológiára és kateketikára specializálódott.

A déli Liturgia után a doktori disszertációját mutatja majd be, aminek címe: A magyar görögkatolikus egyház cigányok között végzett missziója 1936–2016 között. Az előadásban bemutatja számunkra a magyarországi cigányság történetét, különös tekintettel figyelembe véve az egyes időszakokban szolgálatot teljesítő görögkatolikus lelkipásztorok munkáit.

Buzdítjuk a Testvéreket az ezen való részvételre!

A debreceni parókia nyári tábora

Az egyházközség idén Máriapócson rendezte meg nyári hittantáborát, ahol mintegy hatvan gyermek tölthetett el egy jókedvvel, szeretettel és imával teli hetet, a Csodatévő Kegykép oltalma alatt. Az alábbiakban az egyik táborozó beszámolóját olvashatják.

Az első nap Kapin István parókus atya ismertette a Kegyhely történetét, majd mindannyian részt vettünk az esti Szent Liturgián.

Minden reggel – a résztvevők nagy örömére – frissítő tornával kezdődött a nap, majd közös imával folytatódott a Kegytemplomban. Az időjárás kegyes volt hozzánk, így a terveknek megfelelően élményekben gazdagon telt a hét: ha éppen nem kirándultunk, akkor különféle sportokban mérethettünk meg, de számháborúra és sorversenyre is jutott idő.

Egyik este a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett gyógyvizes medence melegét is élvezhették az arra vágyók.

A hetet kirándulások színesítették: jártunk Nyírbátorban, ahol megnéztük a Báthori Várkastélyt. Láthattuk, hogyan működik a vízimalom Túristvándiban. Máriapócson a Bazilita Monostort látogattuk meg, ahol a Lautitia kórus tagjai éreztek magukban annyi bátorságot, hogy dalra is fakadjanak.

A településtől nem messze fekvő Rabócsi Ring versenypályán lehetőség volt kipróbálni a gokartokat. Az utolsó programok egyike volt a „Ki mit tud?” Itt sokan megmutathatták tehetségüket egymásnak és egy felettébb szórakoztató esti mulatság kerekedett ki a végére.

A tábor lelki oldala sem maradhat említés nélkül; egy nagy kihívás elé néztünk a hét közepén: elindultunk a „Boldogságok útján”, aminek lényege az volt, hogy minden állomásnál hallhattunk egy rövid elmélkedést az adott boldogságról, amely az érdekes témának és az interaktivitásnak köszönhetően nyitott fülekre talált. Fő kérdése, a fölösleges terhek és az azoktól való megszabadulás szükségességének problémaköre volt, amely mindannyiunk életében aktuális jelenség. Fárasztó és nehéz volt, de itt is élményekkel gazdagodtak a táborozók, közösségi és lelki téren egyaránt.

A hét hamar elrepült, ez is jele annak, hogy tartalmas és értékes napokat éltünk át együtt. Úgy gondolom mindenki nagyon jól érezte magát, öröm volt látni, ahogy kisebbek és nagyobbak békességben, szeretetben töltötték együtt napjaikat. Végül az élményeket megkoronázta a Nyíregyházi Vadaspark.

Egy nagyszerű hét után továbbra is azt tudom mondani, Máriapócs valóban a „csodák helye”.

Hálás szívvel köszönjük a segítőknek: Dalanics Gabriella és Kapin Szilvia tanárnőknek, Tóth Enikő pszichológus nőnek,  Nagy Árpád és Tóth Kornél apukáknak! További támogatóinknak: a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely munkatársainak, Papp Istvánnak a Hajdúhús vezérigazgatójának, Rabócsi Tibornak a Rabócsi Ring igazgatójának és  Magyar Kormány EFOP uniós programjának!

 

Gyerektábor Máriapócson

Egyházközségünk idén Máriapócson rendezte meg nyári gyerektáborát, ahol közel hatvan gyermek tölthetett együtt egy jókedvvel, szeretettel és imával teli hetet, a Csodatévő Kegykép oltalma alatt. Az első nap István atya ismertette a Kegyhely történetét, majd részt vettünk az esti liturgián.

Minden reggel – a résztvevők nagy örömére – frissítő tornával kezdődött, majd közös imával folytatódott a Kegytemplomban. Az időjárás kegyes volt hozzánk, így a tervnek megfelelően minden nap unalom nélkül, vígalomban telt. Ha éppen nem kirándultunk, különböző sport lehetőségek vártak ránk, beszélhetünk fociról, tollaslabdáról, pingpongról, csocsóról vagy billiárdról, a kicsik és nagyok egyaránt jól érezték magukat. Egyik este a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett gyógyvizes medence melegét is élvezhették az arra vágyók.

A hetet színesítették kirándulások, jártunk Nyírbátorban, ahol megnéztük a Báthori Várkastélyt. Láthattuk, hogyan működik a vízimalom Túristvándiban. Máriapócson a Bazilita Monostort is meglátogattuk, ahol néhányan a Lauticia kórus tagjai közül, megszólaltatták gyönyörű hangjukat. A településtől nem messze fekvő Rabócsi Ring nevezetű versenypályán lehetőség volt kipróbálni a gokartokat. Az utolsó napok programjának egyike volt a „ki mit tud?” Itt sokan megmutathatták tehetségüket egymásnak és egy felettébb mulattató esti mulatság kerekedett ki a végére.

A tábor lelki oldala sem maradhat említés nélkül. Egy nagy kihívás elé néztünk a hét közepén, elindultunk a „Boldogságok útján”. Fárasztó és nehéz volt, de itt is élményekkel gazdagodhattunk, mind tapasztalati, közösségi, mind pedig lelki téren. Minden állomásnál hallhattunk egy rövid elmélkedést az adott boldogságról, amely az érdekes témának és az interaktivitásnak köszönhetően nyitott fülekre talált. Fő kérdése, a fölösleges terhek és az azoktól való megszabadulás szükségességének probléma köre volt, amely mindannyiunk életében aktuális jelenség.

A hét hamar elrepült, ez is jele annak, hogy tartalmas és értékes napokat éltünk át. Úgy gondolom mindenki nagyon jól érezte magát, öröm volt látni, ahogy kisebbek és nagyobbak békességben, szeretetben töltötték együtt napjaikat. Végül az élményeket megkoronázta a Nyíregyházi Vadaspark.

Egy nagyszerű hét után továbbra is azt tudom mondani, Máriapócs valóban a „csodák helye”

A nagyfiúk

Július 20, Illés próféta emléknapja

 “Az egyházak alkonyt nem ismerő Hajnalcsillaga,

ki isteni buzgalomtól lángoltál, Illés próféta.

Ki az ég harmatozását elzártad

és hollók által nyertél táplálékot.

Te a királyokat megintetted,

a papokat halálra kárhoztattad,

midőn a Mennyből tüzet esdettél le.

Két ötvenes hadnagyot megölettél,

az  özvegyet olajjal és maréknyi liszttel eltartottad,

fiát pedig imádságokkal föltámasztottad.

A vízben tüzet gerjesztettél

és gyalogosan jártál a Jordán hullámain

és tüzes szekéren a Mennyekbe menvén föl,

Elizeussal is közölted a kettős kegyelmet

szüntelenül imádkozván Istenhez,

hogy üdvözítse a mi lelkünket.”

Görögkatolikus egyházunk július 20-án Szent Illés prófétáról emlékezik meg, egyedül neki szentelve nyilvános templomi ünnepet; emberi testben angyalnak, a próféták kitűnőségének nevezve őt. Az ünnepi szertartások imái – a dicsőítések és könyörgések mellett Illés próféta életét és cselekedeteit foglalják össze röviden. Illés- héberül Eliahu- nevének jelentése: Jahve az én Istenem. Kr.e. 870 táján kezdte meg prófétai szolgálatát Izraelben, Acháb király uralkodása alatt. Mózes szellemét felélesztve a Jahve hit és az ősi izraelita erkölcs védelmében helyezkedett szembe a királyi akarattal. Küldetését tanítványa, Elizeus folytatta. A Jahve hit ébren tartója, a Baál kultusz esküdt ellenfele volt. A válságos időszakban összefogta a nemzetet és megvédte a pogány befolyással szemben. Hirtelen tűnik fel a Királyok könyvében, nem is Acháb, hanem inkább felesége, Jezabel- és az ő általa képviselt Baál kultusz ellenfeleként. Emiatt folyamatos üldöztetésnek volt kitéve, de istenfélelmében, alázatosságában mindig az Úr parancsait követve csodái által rendre legyőzte a pogány prófétákat. Hűségének jutalmaként Isten testi halál nélkül, egy tüzes szekéren emelte őt fel magához a Mennyekbe.

Zsúfolásig megtelt templomban tartotta utolsó Liturgiáját Zuró József, Jozsó atya július 14-én a debreceni főszékesegyházban.

„Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van!”

Zsúfolásig megtelt templomban tartotta utolsó Liturgiáját Zuró József, Jozsó atya július 14-én a debreceni főszékesegyházban. A búcsú-liturgiára 5 év debreceni szolgálat után, Kispestre való áthelyezésének alkalmából került sor. Helyét július 1-től Troszt Máté veszi át.

A búcsú alkalmából elköszöntek tőle egyházközségünk papjai, hívei és barátai.

Az eseményen beszédet mondott Seszták István főhelynök és Kapin István parókus atya.

Főhelynök atya beszédében így köszönt el:

„Nem búcsúzunk tőled, Jozsó, hanem hálát adunk a Jó Istennek érted, családodért, szolgálatodért. Hálát adunk, hogy ez a papi szolgálat 5 éven keresztül itt, a debreceni közösségben segítette, hogy azért legyünk itt a földön, hogy világítsunk mások számára (…) Azt kívánom neked személyem, minden paptestvérem és minden hívő nevében, hogy egész életedben találd meg azt, hogy Jézus azt súgja a füledbe, hogy te vagy – te is vagy – a világ világossága.”

Jozsó atya hasonlóképpen nem búcsúzott, hanem hálát adott az elmúlt 5 évért.

Hálát azért, mert nehéz innen elköszönni, hiszen igazából akkor lenne baj, ha ez nem így lenne.

Hálát azért, mert felettesei mindig barátként, munkatársként kezelték.

Köszönetét fejezte ki Kocsis Fülöp érsek atyának azért, mert 5 évvel ezelőtt az ország legnagyobb görögkatolikus közösségébe adott neki kinevezést, s köszöni a következő nagy feladatot is: hogy kispesti parókussá nevezte ki.

Köszönetet mondott szüleinek; feleségének, Katának, akinek háttérmunkája segítette abban, hogy szolgálatát a legnagyobb odaadással végezhesse.

De a legnagyobb hála mégis a hitközösséget illeti, mert nyitott lelkű és nyitott szívű gyülekezet nélkül nem tehetett volna semmit.

Köszönetet a közös imádságokért, szertartásokért, a fél 9-es misékért, a szentségi élet gyakorlásáért. Köszönetet a templomon kívüli közösségi életért: a csigakészítő körért a „csigás asszonyoknak”, a fiatal felnőttek közösségének, a férfikörnek, de köszönetet leginkább a szürke hétköznapokért, amikor hétről hétre együtt imádkoztak; az elmúlt 5 év minden odaadásáért, figyelmességéért.

Végezetül kívánságát fejezte ki, hogy amint az elmúlt 5 évben ő fáradozott a közösség építéséért, azonmód folytatódjon ez a gazdagodás a jövőben is.

A hálaadást Kapin István parókus atya zárta a búcsúzó elmúlt évekbeli tevékenységét méltatva, külön megköszönve azt, hogy amikor 3 évvel ezelőtt Debrecenbe került, mennyi segítséget kapott tőle anélkül, hogy bármikor bármire nemet mondott volna; s ő is külön köszönetet mondott Katának, Jozsó atya feleségének eddigi odaadó háttérmunkájáért.

A közösség ajándékaként közös gyökereikre való tekintettel Komiszár János debreceni festőművész máriapócsi kegyhelyről készült festményét adta át.

Köszönet mindazoknak, akik az eseményen megjelentek, hogy az utóbbi években megtett útjának utolsó állomásán közösen vegyenek részt Jozsó atya vasárnapi fél 9-es miséjén.