Kiengesztelődés napja lesz székesegyházunkban

Egyházunk a Karácsonyt megelőző böjti időszakot a bűnbánati kiengesztelődés idejeként is megélte, hogy minden hívő megtisztulva ünnepelhesse az Úr születését.

Főszékesegyházunk  – ezt a hagyományt követve – november 23-án a kiengesztelődés központi helyévé szeretne válni, ahol sor kerülhet egyéni lelkibeszélgetésre és szentgyónásra.

Örömmel vesszük, ha élnek ezzel a lehetőséggel!

A találkozás reményében:

Az egyházközség papjai

Vasárnap Dr. Balogh Győző lesz a vendégünk

Balogh Győző atya, – aki jelenleg ősi egyházközségünkben, Rakacán teljesít szolgálatot, – most vasárnap, november 24-én, a déli Liturgián lesz főcelebráns és szónok, majd a szertartás után előadást fog tartani szakterületéről. A Szent Liturgia ekténiái és a Miatyánk cigány nyelven lesznek énekelve.

Győző atya az Egyház cigányok körében végzett missziójáról írta doktori dolgozatát, amelynek előkészítéséhez Rómában folytatott kutatásokat a Pápai Urbaniana Egyetemen, ahol missziológiát tanult, ott pasztorálteológiára és kateketikára specializálódott.

A déli Liturgia után a doktori disszertációját mutatja majd be, aminek címe: A magyar görögkatolikus egyház cigányok között végzett missziója 1936–2016 között. Az előadásban bemutatja számunkra a magyarországi cigányság történetét, különös tekintettel figyelembe véve az egyes időszakokban szolgálatot teljesítő görögkatolikus lelkipásztorok munkáit.

Buzdítjuk a Testvéreket az ezen való részvételre!

A debreceni parókia nyári tábora

Az egyházközség idén Máriapócson rendezte meg nyári hittantáborát, ahol mintegy hatvan gyermek tölthetett el egy jókedvvel, szeretettel és imával teli hetet, a Csodatévő Kegykép oltalma alatt. Az alábbiakban az egyik táborozó beszámolóját olvashatják.

Az első nap Kapin István parókus atya ismertette a Kegyhely történetét, majd mindannyian részt vettünk az esti Szent Liturgián.

Minden reggel – a résztvevők nagy örömére – frissítő tornával kezdődött a nap, majd közös imával folytatódott a Kegytemplomban. Az időjárás kegyes volt hozzánk, így a terveknek megfelelően élményekben gazdagon telt a hét: ha éppen nem kirándultunk, akkor különféle sportokban mérethettünk meg, de számháborúra és sorversenyre is jutott idő.

Egyik este a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett gyógyvizes medence melegét is élvezhették az arra vágyók.

A hetet kirándulások színesítették: jártunk Nyírbátorban, ahol megnéztük a Báthori Várkastélyt. Láthattuk, hogyan működik a vízimalom Túristvándiban. Máriapócson a Bazilita Monostort látogattuk meg, ahol a Lautitia kórus tagjai éreztek magukban annyi bátorságot, hogy dalra is fakadjanak.

A településtől nem messze fekvő Rabócsi Ring versenypályán lehetőség volt kipróbálni a gokartokat. Az utolsó programok egyike volt a „Ki mit tud?” Itt sokan megmutathatták tehetségüket egymásnak és egy felettébb szórakoztató esti mulatság kerekedett ki a végére.

A tábor lelki oldala sem maradhat említés nélkül; egy nagy kihívás elé néztünk a hét közepén: elindultunk a „Boldogságok útján”, aminek lényege az volt, hogy minden állomásnál hallhattunk egy rövid elmélkedést az adott boldogságról, amely az érdekes témának és az interaktivitásnak köszönhetően nyitott fülekre talált. Fő kérdése, a fölösleges terhek és az azoktól való megszabadulás szükségességének problémaköre volt, amely mindannyiunk életében aktuális jelenség. Fárasztó és nehéz volt, de itt is élményekkel gazdagodtak a táborozók, közösségi és lelki téren egyaránt.

A hét hamar elrepült, ez is jele annak, hogy tartalmas és értékes napokat éltünk át együtt. Úgy gondolom mindenki nagyon jól érezte magát, öröm volt látni, ahogy kisebbek és nagyobbak békességben, szeretetben töltötték együtt napjaikat. Végül az élményeket megkoronázta a Nyíregyházi Vadaspark.

Egy nagyszerű hét után továbbra is azt tudom mondani, Máriapócs valóban a „csodák helye”.

Hálás szívvel köszönjük a segítőknek: Dalanics Gabriella és Kapin Szilvia tanárnőknek, Tóth Enikő pszichológus nőnek,  Nagy Árpád és Tóth Kornél apukáknak! További támogatóinknak: a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely munkatársainak, Papp Istvánnak a Hajdúhús vezérigazgatójának, Rabócsi Tibornak a Rabócsi Ring igazgatójának és  Magyar Kormány EFOP uniós programjának!

 

Gyerektábor Máriapócson

Egyházközségünk idén Máriapócson rendezte meg nyári gyerektáborát, ahol közel hatvan gyermek tölthetett együtt egy jókedvvel, szeretettel és imával teli hetet, a Csodatévő Kegykép oltalma alatt. Az első nap István atya ismertette a Kegyhely történetét, majd részt vettünk az esti liturgián.

Minden reggel – a résztvevők nagy örömére – frissítő tornával kezdődött, majd közös imával folytatódott a Kegytemplomban. Az időjárás kegyes volt hozzánk, így a tervnek megfelelően minden nap unalom nélkül, vígalomban telt. Ha éppen nem kirándultunk, különböző sport lehetőségek vártak ránk, beszélhetünk fociról, tollaslabdáról, pingpongról, csocsóról vagy billiárdról, a kicsik és nagyok egyaránt jól érezték magukat. Egyik este a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett gyógyvizes medence melegét is élvezhették az arra vágyók.

A hetet színesítették kirándulások, jártunk Nyírbátorban, ahol megnéztük a Báthori Várkastélyt. Láthattuk, hogyan működik a vízimalom Túristvándiban. Máriapócson a Bazilita Monostort is meglátogattuk, ahol néhányan a Lauticia kórus tagjai közül, megszólaltatták gyönyörű hangjukat. A településtől nem messze fekvő Rabócsi Ring nevezetű versenypályán lehetőség volt kipróbálni a gokartokat. Az utolsó napok programjának egyike volt a „ki mit tud?” Itt sokan megmutathatták tehetségüket egymásnak és egy felettébb mulattató esti mulatság kerekedett ki a végére.

A tábor lelki oldala sem maradhat említés nélkül. Egy nagy kihívás elé néztünk a hét közepén, elindultunk a „Boldogságok útján”. Fárasztó és nehéz volt, de itt is élményekkel gazdagodhattunk, mind tapasztalati, közösségi, mind pedig lelki téren. Minden állomásnál hallhattunk egy rövid elmélkedést az adott boldogságról, amely az érdekes témának és az interaktivitásnak köszönhetően nyitott fülekre talált. Fő kérdése, a fölösleges terhek és az azoktól való megszabadulás szükségességének probléma köre volt, amely mindannyiunk életében aktuális jelenség.

A hét hamar elrepült, ez is jele annak, hogy tartalmas és értékes napokat éltünk át. Úgy gondolom mindenki nagyon jól érezte magát, öröm volt látni, ahogy kisebbek és nagyobbak békességben, szeretetben töltötték együtt napjaikat. Végül az élményeket megkoronázta a Nyíregyházi Vadaspark.

Egy nagyszerű hét után továbbra is azt tudom mondani, Máriapócs valóban a „csodák helye”

A nagyfiúk